Múlt héten megismerkedtem minden tanárral, órával, követelménnyel, bár kiderült, hogy még mindig nem határozták el, hogy akkor pontosan miket is kell csinálnom. Semmi nem megy olyan gyorsan…

 

Első lendületre kaptam munkát egy közeli étteremben, heti két-három estében állapodtunk meg. Sokat nem fizet, és a meló is gáz, úgyhogy ideális :), de amíg nincs más, addig maradok. Több mint 150 asztal, iszonyat rohangálás, mindegyiknek van valami spec. száma, amit fejből tudni kell, hogy hol van, s rohanni a tálakkal az éhes szájakhoz. A főnök szolidan ordibál, hogy gyorsabban-gyorsabban… Ejj, de ezt is ki kell próbálni :)

 

Ami tetszene, az egy kávézó a szomszéd utcában! Be is kopogtattam mindenhová, s az egyik nő múlt vasárnap-hétfőre hívott is dolgozni, hát naggyon jó volt! Kicsi kávézó, kint süt a nap, mikor kimentem akkor a kinti terecskén tangóharmonikáztak, őszi szellő… tiszta Amelie :) Persze azért itt is voltak fejetlen órák… S a rendeléseket kicsit nehezen vettem föl eleinte, mert rengeteg táp is van, és bogarásznom kellett mindennek az árát, meg válogatnom a különféle akcentusok között :) De persze ez csak két nap volt, a nő szól majd ha mégis kellenék, de semmi fix…

 

Igyekszem, igyekszem, elmentem swingelni, eddig három órán voltam, az arcok mostmár ismerősebbek, de… hát igen, nem tudom mit vártam, mindenesetre kitartok.

 

Minden vasárnap találkoznak a különféle zsonglőr arcok egy városi parkban, úgyhogy most vasárnap meglátogattam őket. Nagyon hideg volt, nem maradtam tűzgyújtásig :) – de ezt sem adom fel, megyek majd legközelebb is. Itt végre olyan érzésem volt, hogy valaki tényleg kíváncsi, hajlamos lenne beszélgetni. Amúgy amolyan igazi szegeccsel kivert társaság (ahol nem vállalnám be az egy főre eső piercing adagot sem :)), kicsit kellemetlenül is éreztem magam a viszonylag konszolidált külsőm miatt :)

 

Ja, és vettem egy bringát – persze kiderült a fickóról, hogy pszichológus :)

 

De összességében nagyon egyedül érzem magam, nem tudom még felmérni, hogy mennyi tanulni ill. tennivalóm lesz, s úgy egyáltalán… Suli nincsen minden nap, úgyhogy egyelőre szabadidőm akad. Ami menő lenne akkor, ha valami hatalmas banzájba csöppentem volna. Tudom, Lilla mondta, hogy költözzek össze másokkal, de ez egyrészt nem tűnik túl reálisnak, mert a lakást a suli bérli már harmadik éve, s nagyon jó helyen van, másrészt meg vsz nehezen viselném ha nem csinálhatnám azt, s akkor amit csak akarok :)

 

Most ott tartok, hogy mindennek neki kell futnom újra és újra, hátha egyszer sikerül :)