pff, de lehet, h egy másikra (?) :)
A dr nem forszírozta az időpontegyeztetést, úgyhogy a heti kínzásom elmaradt, ami nekem így még furcsább… Az özvegyasszony ódákat zengett róla, hogy micsoda koponya, s állítólag nagy respektje van a templomban, de megosztja a híveket. Van a templom mellett egy helyiség, úgy hívják Mingary
http://www.stmichaels.org.au/mingary/the-quiet-place , ahová be lehet menni kicsit mélázni, gondolkodni, szóval egy hely, ahol lehet csak „lenni”. Az özvegyasszony mesélt először erről is, hogy milyen hihetetlen békés, feltöltő, közepén nagy szikla, folyik a víz rajta…stb…. Nos, bementem, valóban volt ott kő is meg víz is, néhány kényelmetlen faszékkel körbevéve, s a békéstől is messze volt, mert a nyitott ajtóknál a város zaja nem akart visszafordulni… Szóval nem ő lesz a viszonyítási alapom :)
Az egyik tanár irodája a könyvtár mellett van, ha szerencsémre zárva van az ajtó, akkor örülök, ha nyitva van, akkor igyekszem elosonni…. de leginkább meg kell állnom beszélgetni, vagy ha megúsztam, akkor ő csap le rám vhol. Persze jó otthon lenni a suliban, de azt éreztem, hogy ennyire ne legyünk jóban :) – tegnap este szóbaelegyedtünk ismételten, s vhogy kiböktem neki, h nem lelkesedem annyira a dr-ért… Mondta, h az első leányzó is utálta ezeket a szeánszokat, s ő is (már a tanár) mert tartott tőle, h a lány megemlíti a nevét… ugyanis együtt voltak egy évig :) – no, bzz, itt éreztem azt, hogy ha ez nem is felhívás keringőre, akkor is jobb vigyáznom :P. Úgyamúgy Szakácsra emlékeztet – akik tudjátok jó, akik nem, tán mégjobb :)
Végül nem jutottam be az étterembe a múlt héten, h szóljak, h nem megyek (pedig be akartam… <lfszt> :)) s a főnök egész vasárnap vegzált, aztán visszahívtam, nagyon elnézést kértem, s tn visszavittem neki a kötényt. Kért, h maradjak még két hétvégét… a mostanit bevállaltam, bár utána a gyomrom egy darabig zsugorban volt. Elég jófej volt, én meg hülye, mondanom kellett volna, h 14 peták, s ok. Na mindegy, két estét még tán túlélek, a hétvégi kontaktom úgyis inkubálta magát, szal egye penész. A köv hétvégét még nemtom, de fenntartom magamnak a változtatás jogát :)
Vasárnap reggel @ lehetett hallani, hogy vriiiiiiiii-vriiiiiiiiiii-vriiiiiiiiiiiiiii, aztán csak a megszokás kedvéért a F1 futam alatt sütöttünk némi palacsintát! ÁÁÁÁ :))))
Igyekszem szocializálódni, ha valakivel ketten vagy hárman beszélgetek, akkor teljesen ok, de nagyobb társaságban mikor mindenki csak mondja-mondja, kapkodom a fejem. Szombat este kikötöttem végül valami kerti ücsörgésen, sok kukkot nem szóltam, de rájöttem, hogy valójában ha új társaságba kerülök, akkor nem szólok amúgy sem. Egy fél órát a téma a wc lehúzása volt, de megnyugtattam őket, hogy ez tök ok. Hogy otthon mi nagyban játszunk, azt azért nem kötöttem az orrukra :)
Ismét kint voltunk a szupi piacon, fetrengőztünk a melegben, itt-ott valaki gitározik, szájharmonikázik, dobol – nagyon nagy hangulat! Viszont én sajnos nem leszek már hippi, a millió színes lógóülepű gatya közül sikerült megvennem a legdrágább fekete nemlógót, s egy igen konszolidált felsőt… Úgyhogy nagyvalószínűséggel úgy térek haza, ahogy elengedtetek :)
A bokám nov végén ment ki, azóta kb. nem mozogtam semmit sem… A terv szerint heti három konditerem, két futás (s hadd ragadjam meg az alkalmat, nézzétek meg ezt a linket
http://www.mapmyrun.com/create_new futó meg egyéb útvonalat lehet rajta tervezni, eszméletlen jó! Nem tudom h túra van-e rajta, gugli alapon műk), épp most jöttem haza. Megheggedtem a melegtől – igen introspektív és önmonitorozó napokat élek, s miközben futottam, teret engedtem legmélyebb érzéseimnek, s hagytam hogy megformálódjék ez a szó :)) – de a várt hatás nem maradt el. Kicsit visszatértem a realitásba, csoda nem történt, ahogy normál esetben hisztis vagyok, ha nem emelem meg magam napokig, ugyanígy kimondhatatlanul jobban lettem most is.
Valójában csak annyi történt, hogy relatív magányomból és a kötelező irodalmakból fakadóan még az élet értelmén is elkezdtem gondolkodni – nem viccccc….. , igen súlyos, kezdtem kicsit golyós lenni :) „képzeljétek el ahogy tök készen ülök az erkélyen, s inkább meditálok, összpontosítok, mert felnézni, azt nem merek, hiszen a csillagok fenyegetően a végtelenséget és érthetetlenséget szimbolizálják, a lábamra meg azért nem merek nézni, mert a zoknimon a felirat: who are you? what do you want? why are you here?...:)))” {kontrasztba állítva egy sunnyval, egy 30 fős házibulival, egy vízbentűzzel játszós éjszakával, egy szőlőhegyen aerobicozással avagy egy kacagós mozizással, egy kinyitomasütőtésbázzpáráslettaszemüvegemmel… elég meredek} úgyhogy futok, az kicsavar :) Ja, és a zoknim nem vicc, éppen hétfőn a vonaton már kibuggyantak a könnyeim, mert megtréfált a connex, s elvitt más városrészekbe, pont akkor, mikor a halál és a magány kérdései foglalkoztatnak (igen, most magam is hangosan nevetek :)) – mikor máskor, s hazaérek, látom, pakkot kaptam. Feltépem, anyuka ellátmánya, hihetetlen, ennél találóbb semmi nem lehetett volna. A varázskő c könyvet kinyitva vhol a megelőző két napomról olvashattam, kiutat én nem, csak a könnyeim találtak… (mondom, azóta tornáztam, futottam, most hozzávetőleg ok :)) + stop it or i'll bury you alive in a box :)
Amolyan késő nyár, vagy nemtom. Meleg van, virágosak az utcák, illatosak, s este az erkélyen ücsörögtem, kicsiny izzadságcseppek gyöngyöztek rajtam, mint mikor Zánkán ülök a lépcsőmön, szintén egyszál törülközőben, mama úszik, apa velement a családi béke jegyében, én otthon maradtam a családi béke jegyében, s a lábkörmömet vágva (nemtom mér, most is annyira hozzátartozott :)) arra készülök, hogy hová megyünk vacsorázni. Most nem vitt senki vacsorázni :( - olyan az idő, mikor végighívlak benneteket, hogy ki jön velem a Ráday utcába! büüü...
csókoltatlak bennetek, Zs., aki kicsit olykor konfúz :)
Egy hónap eseményeit összefoglalni nehéz, inkább szemezgetek kicsit, s szabadon asszociálok :)
