Útközben betértünk egy halfway cafe nevű útmenti kocsmába, no ez volt amire eddig vártam, olyan igazi ausztrál hely, ahová majdnem belépett a helyi keményfiú, toppantott egyet a csizmájával, kint nagyot nyerített a lova, kettőt a plafonba lőtt és kapott egy 43 centis sztéket. :)
Hihetetlen időutazás volt, a viaszkosvászon abroszok kinyúlva, megkopva, vickekvackok, a plafonon bontott autók darabjai, kályha valami nem tudom miből hegesztve, régi rádiók, könyvek, s a tulajnéni döcögő kacaja. Lomhán forgó búgó ventillátorok, kókadt légy a hamburger körül.
Itt az autópályáért nem kell fizetni, a megengedett sebesség 110, s a két irányt kb. hat sávnyi erdő választja el helyenként.
Mellbourne-be megérkezve kicsit kozmaszagot éreztünk, s talán tényleg nem csak az általános szmog mosta el a felhőkarcolók kontúrját a távolból. Hihetetlen késdobáló környéken vitt az utunk, száz évvel ezelőttről ittmaradt házak, viskók, annak ellenére, h Gizi kihúzta a listámról, hogy na ide nem kell jönnöm :) – lehet hogy érdemes lenne néhány fénykép erejéig visszamennem… világosban… :)
Van villamos! Rendes hely.
Megaludtunk egy helyen a tengerpart közelében, mikor bejutottunk a szobába a szállodán keresztül, úgy éreztük a sör és a pálinka igen helyénvaló lesz… Bár ezek a nedűk végigkísérték a megelőző napokat is… :) – mégis, meg kellett mutatnom, hogy lehet rám számítani.
