Giziékkel Canberrán keresztül céloztuk meg Melbourne-t. Ez az ország főfaluja :) – szépen megtervezett, csöndes, békés, hihetetlen, hogy egy főváros. Lakossága debrecennyi. Megállapítottuk, hogy itt nem laknánk…
Sydney és Melbourne vetekedtek, majd megépítették a tengertől messzire (egy folyót duzzasztottak tóvá) a fővárost, a neve abo nyelvből jön, találkozási pontot jelent.
Első körben megnéztük a parlamentet, nagyon klassz vezetést kaptunk. Van régi parlament, s mikor az újat tervezték, akkor egy dombra akarták építeni. Node mivel demokrácia van, hogy nézne ki ha az ország vezetői fentről néznének lefelé, ezért elhordták a dombot (vagy valami ilyesmi, túl sok az info…) és befüvezték a tetejét, tehát a nép sétálgathat a politikusok fején…
Alsóház, felsőház, mindent bejártunk. 22 km folyosó van benne, ha üléseznek, akkor 7-8 ezren vannak az épületben. Még fodrász is van…
A ház tetején lévő zászló, egy doubledeckernyi.
A legtöbb ország a követségi épülete jellegzetes stílusban épült. A legjobban Pápuáé tetszett.
Magyarországé viszonylag kint van a város…falu szélén, sztem az egyik legnagyobb. Csinos volt, jó hogy Jamiék reklamáltak a muskátli miatt :). Itt a magyar gyerekek a fidzsi gyerekekkel homokozhatnak együtt. Azért klassz! :)
Elkanyarodtunk a helyi golfklub felé, bementünk, és… Wááá :P – kenguruk ugráltak és henteregtek szabadon! Kiskenguru, nagykenguru, igazi kenguru! Hihetetlen volt! Az egyik kiskenguru bedugta a mamája zsebébe a fejét, s szüpürtyölt egy cseppet… jajj… :)))
Vacsorára saját magunknak sütöttünk egy késdobálóban sztéket, s koccintottunk, mert Babe megszületett, Ottó nagypapa lett!