Nos, az intézet www.cairnmillar.org.au két megállóra van tőlem, 10 perc alatt háztól házig megteszem az utat. A masters programot csinálom, ami két évig tartana, de nekem egy év alatt végeznem kell. Ebben a félévben négy kurzusom van, Brief Integrativ Psychotherapy, Treatment Planning & Psychopathology, Existential Psychotherapy, Psychoanalytic Psychotherapy, egy héten négy 3 órás óra. Vizsga nincs, prezentációk lesznek, s esettanulmányok, majd a végén az esettanulmányokat vhogy össze kell fűzni, s egy 15 ezer szavas szakdogát kell leadni. Izgalmas lesz… De ami előtt leginkább elkerekedett szemmel állok, hogy lesznek saját klienseim… angolul… ööö… majd hitelesen hümmögök.

Az intézet családias, nagyon elegáns, az autóparkjáról nem is beszélve…

Tanári összegyűlésen is voltam, hogy bemutatkozzam… Két falat süti között igyekeztem értelmesnek mutatkozni.

Havonta pénteken SAGE című csoportra megyünk, Successful Ageing, Growth and Enhancement. Az elsőn kb. nyolcvan 60 és 80 év közötti résztvevő volt, kiscsoportra oszlottak, s mindenki kapott egy témát. Bármennyire is úgy készültem, hogy megfigyelő leszek, Frenszisz (a nevek a tervek szerint fonetikusak maradnak, mert ugye már volt rá példa, hogy egy blogra rátaláltak… :)) nagyhirtelenjében mégis saját csoportot szentelt nekem… volt 7 nénim és egy bácsim, édesek voltak, a téma végül az lett, hogy a barátokat az évek során lehet-e cserélni… A beszélgetés vége után már görcsöt sem akartam kapni, mikor Frenszisz a mikrofonhoz is kirendelt… minek is. Képzeljétek, úgyamúgy pap (united church), s a csoport után nagyon klassz előadást tartott. Pszinen az angolszekcióban nagyot aratna.