Backpacking 4ever

 2009.08.02. 07:12

Ígérem nem irkálom le napról napra, hogy mik történtek, majd súlyozom az eseményeket, úgyhogy estimesékért vissza-vissza térhettek a napokban – reményeim szerint némi illusztrációval is szolgálok.

 
Azt gondoltam bevallom, hogy nem mindennapos, hogy valaki egyedül nekiindul a nagyvilágnak. De kiderült, hogy nem lehet benne elveszni, itt hatalmas a backpacker kultúra, minden erre van kitalálva. Főleg a keleti parton, ahol a távolságok nem akkora nagyok, nagyon klassz hely, sokmindent lehet csinálni s partiparty az egész! Kicsit túlkorosnak éreztem magam és pitének is a magam kevesebb mint egy hónapjával. 20-22 évesen jönnek az ifjak ide egy évre, s barangolnak az országban úgy, hogy néhány hónapra itt vagy ott megállnak dolgozni. Pénzért vagy csak szállás-ellátásért. Találkoztam rengeteg angollal, írrel, sok némettel, svájcival, hollanddal, franciával és kanadaival. Néhány osztrákkal és izraelivel, egy-egy dánnal, svéddel, finnel, amerikaival, olasszal. Másokkal asszem nem, természetesen mindenkinek én voltam az egyedüli Fungarian, Ms Unicum. Asszem azért van, mert mi nem kaphatunk otthon working-holiday visat. A reakciók amúgy változatosak voltak, volt aki csak nyugtázta, honnan jöttem (egy részüknek gondolom lövése nem volt), volt aki megkérdezte, h milyen nyelven beszélünk, de nagyon sokan nagyon lelkesedtek, mert vagy jártak Bp-n, vagy valaki mesélte nekik, h mekkora jó hely, s fent van a listájukon! A kedvencem egy kanadai lány volt, aki alig hitte, h egy eleven magyarral hozza össze a sors – neki a nagymamája magyar :), s rettentő boldog volt!
 
Sokan utazgatnak egyedül, mások pedig ketten-hárman. Nagyjából mindenki uezt az útvonalat járja be, lentről fel vagy fentről le. Próbáltam számolgatni, de úgy kb. Byron Bayig bő 2000 km-t tettem meg, s aztán Sydney. Budapest-Barcelona, Párizst útbaejtve – ha jól saccolom.
 
 
Sokan azt mondják, hogy utazni egyedül lehet igazán, mert így találkozol sok emberrel. Nekem ez nagyon nehéz volt, hogy akárholis jártam, egy-két jófej emberrel mindenhol találkoztam, de pár nap után helló, ki-ki megy a maga útjára, s hirtelen fellángolásból egy emil cím kicserélődik, de valójában az esetek túlnyomó részében ennyi volt. A legtöbben most augusztusban mennek haza, ha én is mennék, akkor még egyszerűen lehetne mondani, hogy ejj egy sütire összefutunk Salzburgban szeptemberben, de… na majd kiderül. Igen, az igaz, hogy így lehet sok emberrel találkozni, csak a kérdés, hogy én akarok-e... :) Mindenesetre egy hónapig folyamatosan gyászoltam, mindig mást, de a viszontlátás mindig annál mókásabb és klasszabb volt! Mert mint mondtam, az útvonal mindenkinél uaz, csak más-más ütemben csinálja mindenki, s találkozókat meg is lehet beszélni, meg a sors is összehozza! :) - továbbra is tartom, hogy ez így nem nekem való, nekem inkább kevesebb emberre, de összefüggő történetre van szükségem, mint sok kicsit sztorira, de értem, hogy mások mint szeretnek benne, s helyenként magam is igen élveztem!
S először még lelkesen mondod el, hogy ki vagy, honnan jöttél és merre tartasz, utána már nagyon unod, de mindenki unja valójában, ám mégis itt kezdtük az ismerkedést, s nem is nagyon lehet máshogy... aztán ha úgy alakul, akkor egy-két jó beszélgetés azért ki tud kerekedni.
Több mint 10 ágyban aludtam, a max az 3 éj volt egy helyen, azt gondoltam hogy elegem lesz a végére, de egyáltalán nem, most kezdtem csak belejönni! Még simán elszöttyögtem volna egy-két hetet. És bár egyedül mentem, a végére már egész sok ismerősöm lett, mikor Byronban vártam az uccsó buszomra, akkor együtt voltam azokkal a lányokkal, akikkel még az út elején lettem jóban, belefutottam lányokba az út közepi vitorlásomról, akikkel meg tudtam osztani, h x-szel mi van, találkoztam azzal a lánnyal, akivel előző nap söröztem, és Jack Danielnek mutatott be az a srác, aki két hete találta meg nekem vhol teljesen máshol a villanykapcsolót. És ott ugye jókedvem van, ahol majdmindenkit ismerek, s engem is ismernek…. :)))))
 
Egy igazi backpacker nem eszik, mert nyöszög, h nincs pénze meg h spórolni kell, de valójában a táp a legolcsóbb, igazából nem oszt nem szoroz annyira, de az is igaz, h enni valójában nem is kell, sőt sportot lehet űzni belőle, az a bajnok estére, aki beérte három szem kexszel… S a sör is jobban csúszik :) – mert ellenben egy backpackernek az alkoholegységeit pótolni kell. Bár egy igazi backpacker goont iszik http://en.wikipedia.org/wiki/Box_wine - ennyire még nem vettem fel a ritmust… s különben is, amíg nem tisztázódik, hogy valóban tartalmaz-e halat és tojást, addig maradok az általam is ellenőrzött módszerrel készülő seritalnál. Amúgy minden backpackerben van konyha, van ahol igen snassz, de van ahol szuper, s esténként mindenki főz bent, meleg van, jó szag és nyüzsgő hangulat!
 
6-10 ágyas szobáim voltak mindig, de ez így menő, hozzátartozik. Amúgy is csak aludni jársz be, mert hihetetlen kupi van, az emeletes ágyakon kívül semmi, csak cucctenger.
 
-s az egész most is döbbenetes, ahogy kinézek az ablakon a dobozkám falára, s annyit látok csak, h szutyok idő van, és… az a buszmegálló otthonosabb volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://zsofc.blog.hu/api/trackback/id/tr331282488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása