Új város, hatalmas forgatag. Nézem-nézem, állok a kikötőben egyedül és nem tudom befogadni. Hatalmas felhőkarcolók tornyosulnak, este van, hiába nézelődnék…örülök, ha egy képet, egy részletet meg tudok ragadni. Inkább tengerszag-szél-halszag-éttermi nyüzsgés hangja-sülthal-egyéb morajlás-vonathang-a meleg este illata.

De napközben is csak céltalan bóklászás, hogy érezzem a várost. Sydney olyan más, mint amit eddig láttam, éreztem. Mindenféle nemzet gyorsérttermeinek gőzei, utcazaj, a vonatállomásnak a szaga vmire emlékeztet. Vmelyik sulimra, nem tudom, de barátságos. Itt süteményeket sütnek, arra meg húst. Az eső után a földre heveredve a fű ismerősen párolog. Ilyet már éreztem, s időnként egy lámpaoszlop mögül orvul ismerős parfüm ugrik elő. És csak járkálok, járkálok, a bőrömön a napkrém az összes elmúlt nyarat előhozza, úgy választottam... szimatolok, keresgélek, találgatok.